torockószentgyörgyi rémnapok: 1848. nov. 11:  Moga József vezette kb. 10.000 oláh fölkelő hajnalban vette körül a községet. A nép a tp-ba menekült, küldöttségük közölte, ők jobbágyok, amit kérnek, megadják. 16 vágómarha és a fegyverek kiszolgáltatása, majd a házak kirablása után eltávoztak. – 1849. VII. 30: a bisztrai oláh pap vezette csapat a környék szénaboglyáinak fölgyújtásával közeledett Torockószentgyörgyhöz (Torda vm.), mely lakóinak többsége a földeken dolgozott. 7 békekövetetüket az oláhok fölkoncolták, mire a lakosság a havasokra menekült. A falut megrohamozó és kifosztó oláhok 20 embert elfogtak, mindent, ami mozdítható volt, szekerekre raktak, az állatokat elhajtották. A falut 4 helyen fölgyújtották, csak 2 félreeső háza maradt épen, a tp. harangjai elolvadtak. A ~ nem a hirtelen fölindulásból eredő bosszú v. az urak elleni „osztályharc”, hanem a szervezett rablással párosított népirtás része volt.  88

Orbán V:227. – Borbély István: Toroczkó tört. 1848/49-ben. Kolozsvár, 1906.